Epona Spanyol Lovasiskola

Sorozatunk 9. részében Borsó Dorottyával, az Epona Spanyol Lovasiskola vezetőedzőjével beszélgetünk.

1. Hogy jött létre a lovasiskola mai formája? Mi az elsődleges célotok? A tenyésztés kap nagyobb hangsúlyt vagy a lovak és lovasok képzése?

Spanyol ló iránti szerelmünk Hortobágyon kezdőtött, az Epona Lovasfaluban, melyet szüleim építettek fel. Több szál is a spanyol lovakhoz vezetett, egyrészről Turi József legendás ugrólovas akkor az Epona színeiben versenyzett és őt kísérve Bécsben majd később Spanyolországban is láthattuk a spanyol lovakat, párhuzamosan ezzel, a magyarországi spanyol nagykövettel is jó viszonyt ápoltunk, így 1997-ben Spanyolországban, több neves helyre is bejutottunk, többek közt a Domecq családhoz és a Jerezi Spanyol Lovasiskolába is. Nagy szerelem lett belőle, így 1999-ben megvásároltuk első 7 PRE ménünket. Elkezdtünk spanyol kapcsolatokat építeni, sokat jártunk kint tanulmányi úton. Az évek során én hosszabb időt töltöttem Meridában egy lovas torreador családnál, testvéremmel voltunk többször a jerezi iskolában kurzuson és sok évig az iskola lovasai voltak edzőink. Közben itthon is sok bemutatót tartottunk, reklámoztuk a spanyol lovat és a klasszikus lovaskultúrát, tanítványaink száma szaporodott. 2005-ben szerepeltünk a német Apassionata magyarországi előadásán és 2006-ban szüleim megrendezték az Apassionataval együttműködve a Magyar Lovaskultúra Karácsonyi Gáláját. Majd felkértek minket, hogy a Budai Várban elevenítsük fel az ország spanyoliskolás hagyományait, alakítsunk egyetemi fakultást. Végül önerőből bemutatóztunk éveken keresztül a Budai vár Oroszlános Udvarában telt házzal és felépítettük a hozzá tartozó képzést, beilleszkedve a magyar szakképző rendszerbe. 2007-től működik saját szakiskolánk. Mi vagyunk az egyetlen magán fenntartású, államilag támogatott szakiskola az országban lovas területen. Célunk, hogy olyan lovas szakembereket biztosítsunk az országnak, akik magas szinten megállják a helyüket. A lovasok képzése mellett a lótenyésztésre is nagy hangsúlyt fektetünk. Nem mondanám, hogy egyik fontosabb a másiknál.

2. Állományotok nagy része a híres Domecq tenyészetből származik. Mesélj nekünk erről, mitől is olyan híres ez a tenyészet?

Így van, a Domecq családdal nagyon szoros kapcsolatot ápolunk. A Domecq név hazájában nem csupán ikonikus lovasemberek sorait fémjelzi, hanem egy márkává nőtte ki magát. Több generáció óta tenyészt spanyol lovat. Főbb tevékenységük a lovas bikaviadal, bika tenyésztés, így a hozzá tartozó tradicionális szakágakat is gyakorolják, mint az Accosso y Derribo (bikafuttatás), Doma Vaquera (spanyol munkalovaglás),ők alapították a jerezi Spanyol Lovasiskolát és biztosították kezdetektől a lóállományt hozzá, ifj. Alvaro Domecq pedig a 90-es évektől nagy támogatója a díjlovagló versenysportnak, nagy szerepe van abban, hogy ma az ibériai lovak ilyen sikeresen szerepelnek nemzetközi szinten, nem véletlen, hogy minden idők legtöbb olimpiáját járt ibériai lova a Domecq tenyésztésű Invasor, aki a mi lovaink szoros rokonságát képezi. Tehát a Domeqc család használta a lovat több területen és gondosan szelektálta több generáción keresztül, így megteremtve egy igen hatékony és fontos genetikai állományt a PRE fajtán belül. Számunkra egyértelmű volt, hogy a spanyol lovasiskola alapításával őt keressük meg, visszanyúltunk a gyökerekhez. Domecq úr is nagyon lelkesedett a projektünkért, ennek köszönhetően vásárolhattunk tőle 9 magasan képzett, nemzetközi szinten versenyző mént és a hozzá tartozó 10 kancából álló kancacsaládot. Mai napig Spanyolországban számon vagyunk tartva ezzel a lóállománnyal, hiszen ők egy elég értékes vérvonalat képviselnek. A legendás Invasor szoros leszármazottai (aki Rafael Sotoval több olimpiát járt, Athénban ezüstérmet szereztek a spanyol csapattal) és állományunkat képezte Osado, aki Jose García Mena egyik leghíresebb lova volt, éveken keresztül spanyol válogatott, szerepeltek a 2002-es jerezi világjátékokon is. Osado később több mint egy évtizedig bemutatózott iskolánkkal és fő fedezőménként adta tovább a Domecq genetikát tenyészetünkben. Ezen kívül még több nemzetközi nagydíjat járt mén képezi állományunk alapját, lovaink mind egytől egyig jó szerkezetű és idegrendszerű, nagy szervezeti szilárdsággal bíró, magas szintig képezhető és sok sok évig munkában tarthatóak. Ezt bizonyítja jelenlegi lóállományunk is. A lólétszám 50-60 között mozog általában és minden lovunk idős koráig aktív tagja csapatunknak. A lóállomány mellé szakmai segítséget is kaptunk Domecq úr egyik fő belovaglójának személyében, Javier Ruiz Garrido több mint 15 éve mentorunk és nagyobb bemutatóink oszlopos tagja, a mai napig napi kapcsolatban vagyunk vele és gyakran jár hozzánk továbbképzéseket tartani.

3. Hogy néz ki egy csikó élete az első 3 évben, amíg el nem kezditek a kiképzésüket? Van különbség ebben az időszakban a nemek között?

Három telephellyel rendelkezik a tenyészetünk, kanca, méncsikó és fő telep. A kancák a kancatelepen, nagy ellető bokszokban, ellenőrzött körülmények között hozzák világra csikóikat, majd visszakerülnek a kancaménesbe, ahol az összes kancánk együtt legel, így a kiscsikóink egy nagy családban nevelkednek, ahol szigorú hierarchia uralkodik, mindenki figyel mindenkire, a csikók egy idő után együtt játszanak egész nap. 6 hónapos korukban leválasztjuk őket, el vannak különítve a kancatelepen, míg a kancáknak elapad a tejük. Ezután visszakerülnek a családba, egész 10-12 hónapos korukig a méncsikókat is itt tartjuk, amikor az ivarérettség látható jeleit mutatják, akkor ők átkerülnek a méntelepre. Ezzel egy időben a 3 éves, belovaglásra váró méneket behozzuk a méntelepről bokszokba, így a felborult hierarchiájú csődör ménesbe kerülnek ki a fiatal csikók, ezáltal könnyebben tudnak beilleszkedni a ménesbe. Itt két évjárat legelészik együtt. A kancatelep nyugalmához képest a méntelepen mozgalmasabb az élet, hiszen a fiúk a nap nagy részét játékkal, birkózással, kergetőzéssel töltik, ez általában veszélytelen, de 3 éves koruk után elkezdenek durvulni, úgyhogy ezután mindenképp célszerű külön tartani őket. A belovaglásra behozott mének képzését nem sietjük el. A spanyol ló a későn érő fajtákhoz tartozik, fizikailag még nagyon sokat alakulnak egészen 7-8 éves korukig, így a képzésükben ezt mindenképpen figyelembe kell venni. A kancák ménesben maradnak, 3 éves koruktól onnan hozzuk be őket csak lovaglásra/képzésre. Ha végeztek a munkával, visszaengedjük őket a legelőre.

4. Belovaglás során már kiderül, hogy mely lovak maradnak meg a lovasiskola számára és melyek kerülnek eladásra? Ha igen, melyek azok a szelekciós szempontok, ami alapján megmaradnak a lovak?

A lovakat elsősorban az iskolának tenyésztjük, így biztosítjuk az utánpótlást és tanulóinknak a gyakorlási lehetőséget (tenyésztésben, nevelésben képzésben). Az állományunk már említett erős genetikai háttere miatt a szelekciós munka nagy részét már elvégezték előttünk, tehát ilyen, hogy szelekciós alapon történő eladás nálunk nincs. Minden nálunk született ló alkalmas képzésre. Van kompaktabb tradicionálisabb vonal, amely kiváló a magasiskolára (személy szerint én ezt a vonalat preferálom) és van a modernebb vonal, ami a versenysportra alkalmas. Minden lónak találunk testhezálló feladatot. Ha eladunk lovat (mert előfordul, hogy túlnő az állomány kereteinken), akkor nálunk az is szempont, hogy ezek a lovak öregbítsék tenyésztésünk hírnevét. Célunk, hogy lovaink megfelelő helyre kerüljenek, megfelelő feladatot kapjanak, és új tulajdonosuk elégedett és boldog legyen. Minden tenyésztőnek ez kellene legyen a fő célja, hiszen hosszú távon csak ez a koncepció térül meg, de emellett figyelnünk kell arra, hogy megmaradjanak vérvonalaink a tenyésztésben. Javier Ruiz-spanyol edzőnk is vásárolt tőlünk lovat, Icono új tulajdonosa az USA PRE egyesületének elnöknője és célja, hogy a ló Javival Spanyonországban versenyezzen, izgatottan várjuk eredményeit, egy nagyon ígéretes fiatal mén és tenyészetünk kiváló reklámhordozója. Emellet szoros baráti és szakmai kapcsolatot ápolunk Szokola Csabával, hazánk egyik legkiválóbb díjlovasával, aki szívesen készíti és lovagolja lovainkat a versenysportban, büszkék is vagyunk közösen elért eredményeikre, szintén nagy reklámja tenyészetünknek, most is dolgozik egyik fiatal ménünkkel.

Izgatottan várjuk eredményeiket!

5. Hogy néz ki egy ló heti edzésterve általánosságban? Milyen gyakran dolgoztok velük földről, hátról?

Nálunk heti 5 napot dolgoznak a lovak, hétvégén pihennek. Ez inkább az iskolai tanrend miatt alakult így. Bemutatós időszakokban hétvégén dolgoztak és hét elején kaptak pihenőt. Az utóbbi időben a bemutatók gyakorisága csökkent, így a hétvégéjé a laza mozgás, karám és pihenés. Ha nem készülünk komolyabb bemutató/ megmérettetés sorozatra akkor gyenge/ közepes terhelés alatt zajlanak az edzések. Egy edzés kb 45 perc/ 1 óra. Jelen állás szerint a lovak egyenletes terhelés alatt vannak, ami azt jelenti, hogy az "ugrós" lovak, amik pl capriole-zik, azok hetente 2x dolgoznak kézen, ez nem a hétfői nap, hiszen vasárnap pihenő volt. Hétfőn általában mindegyik ló egy alap gimnasztikai edzést kap. A kedd az egy erősebb nap, szerdán megint inkább gimnasztikáznak. Csütörtök megint egy erősebb nap és ha jó idő van, akkor nálunk minden ló, ami megy nyereg alatt, az pénteken terepezik. A téli és a nyári időszakban van a lovaknak egy-egy hét szabadságolásuk, ilyenkor általában karámoznak. Amikor sok bemutatónk volt, akkor szezon előtt fokoztuk a terhelést szezon végén pedig levezettünk. Igyekszünk egyensúlyban tartani a tanulók képzését, a lovak kiképzését és a feladatokat (vizsgák, bemutatók), a fő célunk az, hogy lovaink egészséges hosszú életet éljenek és minél tovább tudjuk őket munkában tartani, hiszen a spanyol ló nagyon intelligens, szeret együttműködni, igényli a feladatot. Ha nincs megfelelően kezelve ez a munkakészsége,akkor unatkozik, legvégső esetben letargikus is lehet, így öreg lovainkat is igyekszünk fizikai állapotához mérten még kicsit tornáztatni, nagyon örülnek a foglalkozásoknak.

6. A magasiskolás feladatoknál csak ménekkel dolgoztok? Ha igen, miért?

Mondhatni globálisan a magasiskolás feladatokat ménekkel végeztetik, ennek főbb oka, hogy azért a mének a csikó kori játékok és folyamatos vágta- ágaskodás stb mellett sokkal jobban megedződnek, míg a kanca csikók ezen a téren kevesebb gyakorlattal bírnak. A kancáknak más a kommunikációjuk. Ezáltal egy mén sokkal stabilabban ágaskodik például. Ez nem azt jelenti, hogy egy kanca nem tanítható meg ezekre a feladatokra, csak tradicionálisan a mének végzik őket. Spanyolországban egyébként a kancákat nem is igen lovagolják, ott nekik a tenyésztésben van fontos szerepük, inkább a méneket lovagolják, bár napjainkban már ez is kezd átalakulni szerencsére. A másik ok, amiért a spanyol lovasiskolákban nehezen kapnak teret a kancák az az, hogy ha beraknánk egy mének alkotta karüsszelbe vagy más programba például 2 kancát, ott elképzelhető, hogy egyes méneknél a koncentráció hiánya a precizitás rovására menne. Persze nálunk is van olyan mén, akit ez egyáltalán nem zavarna. Magas iskolás feladatokra egyébként azok a lovak alkalmasabbak, amelyek kicsit hevesebb vérmérsékletűek, nagyobb energiaszinttel rendelkeznek és van olyan súlypont emelkedésük, meg agilitásuk, ami ehhez kell, ez pedig leginkább a ménekre jellemző. Iskolaugrásokat olyan lónak tanítunk akik szeretik is azt csinálni.

7. Hogy kezdenek bele a magasiskolás lovak a nehezebb feladatok tanulásába a belovaglás után?

Az alapképzés után (kb. 1,5-2 év), amikor már kifejlődött bennük egy kis összeszedettség, egy kis önhordás nyereg alatt, akkor kezdünk el velük komolyabban kézen dolgozni. Itt már lehet látni, hogy melyek azok a feladatok, amelyek az adott lónak megfelelőek lesznek. Hiszen nem minden ló alkalmas minden magasiskolás feladatra. A feladatokat úgy képezzük, hogy nem megtanítjuk, hanem igazából rávezetjük a lovat az egyik mozdulatsorról a másikra, amíg aztán jelre végrehajtott feladattá fog alakulni. A feladat megtanítása mellett hangsúlyt kell fektetni a kontrollra is, hogy ne egyből a magasiskolás feladatokat akarja végrehajtani, hanem igenis várja meg a bemelegítést és jelre reagáljon. Nagy energiák mozognak egy egy ilyen feladatban és hamar veszélyessé válhat, még akkor is ha puszta jó szándékból mozdul a ló (nem hiába a harcászatban az iskolaugrások fegyverként szolgáltak). Ezért nagyon fontos a következetesen felépített munka és összhang a lóval.

8. Melyek azok a magasiskolás feladatok, amelyeket minden ló ismer, amennyiben van ilyen?

Nem ismerek olyan lovat, aki az összes magasiskolás feladatot ismeri, pont azért, mert ezek elég összetett mozdulatsorok. Olyan ló több van, aki nagydíj szintig képzett és mondjuk tud courbette-zni is vagy levade-ozni.Olyat viszont nem ismerek aki csinál levade-ot, courbette-t meg capriole-t is. Ezek a feladatok egyenként is annyira megterhelőek tudnak lenni, olyan összetettek és annyira más dinamikájúak, hogy nagyon nehéz úgy összehangolni a jelrendszert, hogy az összeset birtokolja egyetlen ló. Arról nem is beszélve, hogy a képzés célja sosem lehet a ló kizsákmányolása, mindig szem előtt kell tartani testi épségét is és egy egy feladat hosszú évek munkáját jelenti, mire tökéletes precizitással megtanulja és tiszta fejjel szívesen hajtja végre.

9. Melyik a legnehezebb magasiskolás feladat? Hogy néz ki szabályosan kivitelezve?

Az iskolaugrások királya az a capriole. Azért, mert az egy, nagy erőkifejtés és nagyon látványos tud lenni. Viszont nekem az a tapasztalatom és ebben szerintem a spanyol edzőm is egyetért, hogy a courbette az sokkal nehezebb. A courbette az, amikor feláll két lábra a ló és két lábon ugrál. Ez nem egy, hanem több erőkifejtés, amelyek egymásra épülnek. Nagyon jó egyensúly és nagy erő kell hozzá, hogy meg tudja tartani magát. Minden iskolaugrást a piaffe-ból képzünk, ez az alap gimnaszika, erőfejlesztő feladat. A courbette-hez ebből az összeszedettségből kétlábra állítjuk a lovat, mellette croupade-ot tanítunk neki (amikor pároslábbal kirúg), majd, ha mindkét feladatban elég stabil, akkor összekombináljuk a kettőt lendületből. Szabályosan kivitelezve a feladat közben a ló semmiképpen ne kapálózzon a mellső lábaival, hiszen ez javarészt annak a jele, hogy egyensúlyát veszti. Olyan is van, hogy például nem szökell közben a ló hanem úgymond "sétál", erre a német nyelv azt mondja, hogy lauf-courbette. Ez nem feltétlenül hibának minősül, de már nem a klasszikus iskolaugrás.

10. Milyen büszkeségei vannak az Eponának?

Nagy büszkeség számunkra az, hogy ennyi év után még mindig tudjuk tartani a színvonalat, reprodukálni tudtuk a fiatal lovainkból azt a bemutatós állományt, amit Domecq Úrtól vásároltunk, hiszen magasan képzett díjlovak és az összes iskolaugrás jelen van az iskolában olyan lovak által, akiket már mi tenyésztettünk és képeztünk. A 17 év alatt több, mint 70 csikó született nálunk. Tanulóinkra szintén nagyon büszkék vagyunk, az évek során 100-nál is többen végezték el képzéseinket és váltak a lovasélet hasznos és eredményes tagjaivá. A versenysportban is értek el eredményeket nem csak tanulóink, de lovaink is, köztük legeredményesebb eddig Cingaro, akit mi tenyésztettünk és képeztünk, 2019-ben Szokola Csabával bronz érmes lett a felnőtt magyar díjlovagló OB-n. Sajnos ezt a lovat el kellett adnunk, de biztos vagyok abban, ha maradhatott volna, akkor ez a páros még sok sikert érhetett volna el. Cingaro egyébként azóta is benne van a nemzetközi versenysportban, új tulajdonosa által több nemzetközi versenyen is szerepel.

11. Vannak a jövőben új mérföldkövek, amelyeket el szeretnétek érni?

Továbbra is az, hogy ezt a lóállományt így fenntartsuk és méltó helyen tudjuk reprezentálni a spanyol lovat a nemzetközi lovas életben. Az iskolával kapcsolatos célunk pedig, hogy hosszú távon magas színvonalon tudjuk tartani a képzést, hogy mindig az aktuális igényeknek megfelelően, de megőrizve a régi értékeket tudjuk átadni a tudást.